Ater blogja

Gyertyafény és halál

Pannával gyertyafényes vacsorát rendeztünk kettesben a Mimóban (Pilisborosjenő). A lovardából jöttünk visszafelé. Rántott hús, sistergő garnéla, focaccia és nutellás palacsinta került az asztalra. Panna azt mondta később Zsuzsinak, hogy ez volt élete legszebb vacsorája.

Itthon aztán A gyűrűk ura utolsó másfél óráját is kivégezte, amelyben Frodó és Bilbó is hajóra szállnak a tündékkel. „A sebeket meg lehet gyógyítani, de ha valakinek a lelke nagyon beteg, akkor az olyan sérülés, ami gyógyíthatatlan. Ezért halt meg Frodó. Az, hogy hajóra szállt, valójában azt jelenti, hogy meghalt. Mert már nem bírta a terhet.” A gyermek bölcs, ez vitathatatlan. Büszke vagyok arra, hogy társa lehetek a történetekben, a könyvekben és a filmekben is.


Itt is, másutt is

Ovi után Panna és Zsuzsi elmentek Gináékhoz. Fél tízkor érkeztek haza. Még így is volt esti mese. Befejeztük a Harry Potter és a bölcsek kövét, én meg előtte órákon keresztül hülyeségeket néztem a tévében. Nagyrészt. Láttam azért Ivót is, a „gyermek falut”, ahol az emberek „a nincsben nemesebbek” voltak, mint most, amikor – már közel húsz éve – van áram is a településen. Elgondolkodtató. Lassan már a Hargita völgyeibe sem lesz miért letelepedni. Gondolatban persze még mindig. Én azért Tamási Áront olvasok. Nemcsak nosztalgikus, de vicces is.


Panna a szülei munkájáról

– Apa, és mit csináltatok ti ott, Frankfurtban?
– Tudod, ez egy könyvkiállítás. Oda olyan emberek mennek, akiknek könyveik vannak, és szeretnék, ha ezek a könyvek nem csak náluk, hanem sok más országban is megjelennének. Vannak, akik odamennek, megtetszik nekik egy könyv, és azt mondják, szívesen kiadnák ők is a saját nyelvükön. Lényegében könyveket választunk, amikor ott vagyunk.
– Jól van. Akkor ez nem nehéz munka. Nem nehéz, csak úgy tűnik, válogatós.


Frankfurt

Visszajöttünk Frankfurtból.

Még mindig beteg vagyok, és nem volt ez másként akkor sem, amikor a könyvek birodalmában nyomultunk. Szerdán és csütörtökön este bevettük magunkat egy-egy német kocsmába, ahol a finom német kolbászok miatt is kitűnően éreztük magunkat. Aki nem egészséges, annak fogyasztani kell, mert így tud felépülni.

Még nem alakultam vissza, nem léptem át a 90 kilót, de a diétám megsemmisült a betegség és a világutazás következtében.


Harry sem fogyaszt

A kolbászfesztivál zsírját szomorúsággá higította az esővíz meg a viharos szél.

Szilvivel felmerészkedtünk ugyan a várba, de fél óra elmúltával bemenekültünk egy éppen megnyitott kiállításra, hogy ott várjuk meg, amíg megérkezik a taxi, ami levisz bennünket a Moszkvára (Széll Kálmán).


Emma és Panna, a hatéves műszakiak

– Most ezzel a sárga Minivel érkeztünk az oviba.
– Igen, látom. De ez kinek a kocsija, Panna?
– Szilvié, ő használja.
– Ha ezt az autót Szilvi használja, akkor miért van benne gyerekülés?
– Tudod, Emma, a Nissan Qashqai most sajnos hengerfejes, és csak a következő hétre tudják megjavítani, azért jöttünk ezzel.
– Ó, értem…


Lelkesen, soványabban

Háromkor Pannáékért suhanok, fél ötkor angolos-táboros összeröffenés, utána pedig hajrá, jó lesz minden! Addig ráadásul leadom a királyfis könyvet is. A négynapos gyümölcsös koplalást megtartottam (nem is értem, hogyan sikerült!), ma pedig húsnappal indítok újra. Hozzá lehet szokni az éhezéshez. Nem azért, mintha ez lenne a jellemző: stabil 88 kg-on állok, és szó sincs szenvedésről. A gyomrom már összement. Wang mester sem csapta szét a lassan negyven napja tartó igyekezetet. Lelkes vagyok és soványabb.


Almacsutka

Meghalt Steve Jobs. Azt mondta egyszer, hogy az egyik dolog, ami leginkább inspirálja a munkában, az a halandóság. Nos, igen…


A könyveket úgy hívják, hogy…

– Panna, és a te szüleid mivel foglalkoznak?
– Anya bútorokat meg könyveket ad el, Apa pedig könyveket készít.
– Vagyis könyvkiadótok van?
– Igen, könyvkiadónk van.
– És mi a neve?
– Bálint.


Gyógytól gyogyóig

Igyekszem dokumentálni, ami történik. Ha sok nap telik el úgy, hogy nem készítek bejegyzéseket, akkor nehezebb. Most sem egyszerű.

Látogatás a gyógytornásznál. Szerinte mindegy, sprotolok-e, attól nem lesz jobb vagy rosszabb a teniszkönyököm. Azokat a gyakorlatokat kell végeznem, amelyeket megmutatott, és amelyek kötelezőek mindennap legalább egyszer, hogy bekövetkezzék a változás. Tudom, hogy igaza van, és tudom, hogy nem fogom betartani az utasításokat. Rossz páciens vagyok. Mégis – már most jobb minden.